A vegán, aki a csúcsra tör

2013. december 2. La Veganista 

tovább a teljes receptért  » Ez az első poszt, ami átlépi Magyarország határait, és egyenesen a csodálatos Indiába repít bennünket, hogy egy különleges emberrel ismerkedjünk meg. A La Veganista blog követői a világon először olvashatnak exkluzív interjút Kuntal Joisherrel, aki a Mount Everest meghódítására készül. Sokan próbálják elérni a legmagasabb csúcsot, de mitől olyan különleges Kuntal? Nos attól, hogyha sikerül neki, ő lesz az első vegán, aki, a világ tetején áll majd. Ez a nem mindennapi teljesítmény jó néhány előítéletet lerombolhat. Kuntal nem csak az előtte álló hatalmas kihívásról beszél, hanem arról is, hogyan változtatta meg életét a veganizmus. A posztot rendhagyó módon angolul is elérhetővé tesszük, hogy ne legyen nyelvi akadálya e nagyszerű erőpróbáról szóló hír elterjedésének. La V.: Kuntal, mindenekelőtt beszélj magadról, honnan jöttél, milyen háttérrel rendelkezel? Kuntal: 34 éves vagyok, Indiában, az álmok városában, Mumbai-ban élek. A Mumbai Egyetemen Számítástechnikai Mérnök diplomát szereztem, majd Los Angelesben az USC-n (University of Southern California) Számítási Tudományokból diplomáztam mesterfokon. Szeretem a szoftver programozást, a problémamegoldást, imádom a hegymászást, a gyalogtúrákat, a természetben lenni - és mondanom sem kell, imádok utazni, fotózni. Vegán vagyok, feminista, és ateista, szeretek progresszív rockzenét hallgatni, és nem utolsósorban igazi mozirajongó vagyok. La V.: Sok magyar hajlamos azt gondolni, remélni, hogy Indiában mindenki, de legalábbis nagyon sokan vegetáriánusok, vagy vegánok. Igaz ez a feltételezés? Kuntal: Vegetáriánus igen, de távolról sem vegán. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány vegán van Mumbai-ban, amely a világ legnagyobb városa a maga 20 millió lakójával. Mi vagyunk a világ legnagyobb vegetáriánus országa, a vallás nagy szerepet játszik ebben a tekintetben. Azonban nagyon szomorú, hogy a legtöbb vegetáriánus nem ismeri az összefüggést a tej, a bőr, és a kegyetlenség közt. La V.: Milyen személyes motivációd volt arra, hogy vegán legyél? Kuntal: Vegetáriánus családba születtem, vegetáriánusként nőttem fel. Azonban a vallás okán voltam vegetáriánus és nem a saját döntésem alapján. Nem ettem volna meg a tojást közvetlen, például omlett vagy főtt tojás formájában, ugyanakkor, ha csokoládéban szerepelt összetevőként, boldogan megettem. Azt hiszem, ez a kényelem, az íz, és mindenekelőtt az állati jogok iránti közömbösség kombinációja volt. A veganizmussal akkor ismerkedtem meg, amikor Los Angelesbe költöztem 2001-ben, hogy folytassam a tanulmányaimat. Az egyik egyetemi szobatársam etikus vegán volt. Ő mutatta meg nekem a tej és a bőripar borzalmait. Ez volt az első alkalom, hogy összekapcsoltam a tejet a hússal, és rájöttem, hogy bizonyos tekintetben sokkal rosszabb, mint a hús. Az egész tejipar egy ördögi kör, mely az állatokkal szembeni súlyos kegyetlenségekből áll. Aztán hívott a tofu, és vegán lettem. Elajándékoztam a bőr és gyapjú holmijaimat, a lakásomhoz közel élő hajléktalan férfinek, a napi használatban lévő termékeket vegán változatukra cseréltem, és felhagytam a nem vegán ételek fogyasztásával. Életem következő néhány hónapja kisebbfajta harc volt, de összevetve azzal, hogy minden évben állatok milliárdjait bántalmazzák és ölik meg, az én szenvedésem jelentéktelen átállási fázis volt. Ez volt az első alkalom, hogy egy fontos ügy mellé álltam, és ez elindította bennem a változást. Képes voltam végre megszabadulni néhány durva dologtól. A következő néhány évben ki tudtam söpörni az életemből az olyan dolgokat, mint a homofóbia, a rasszizmus, a szexizmus. Ezek az önelemző évek életem leggyümölcsözőbb szakaszát jelentették, és ezek tettek azzá, aki ma vagyok, és az egész úgy kezdődött, hogy kiálltam az állatokért. A legfontosabb dolog, hogy teljesen elfogadtam magam. Letojom, hogy mások mit gondolnak rólam. Az teszem, amit szeretek, amiért lelkesedem, kiállok azért, amiben hiszek, az elmém nyitottá vált az új eszmékre, a tanulásra, és mindenekelőtt nagyon pozitívan állok az élethez. Ez tehát röviden az én vegán történetem. Közel tizenegy éve vagyok vegán, csodálatos utazás volt. Nagyszerű lenne a világ tetején egy vegán zászlóval a kézben köszönetet mondani annak az ügynek, amelyik megváltoztatta az egész életemet. La V.: Van rólad egy kép a Facebookon, ami nemrég készült a nepáli Island Peak csúcsán. (6189m - Everest alaptábor) Egy táblát tartasz a kezedben a következő szöveggel: ,,Vegán. 60 milliárd állat lájkolja őket. Miért tartottad fontosnak, hogy magaddal vidd? Kuntal: A legtöbb ember (köztük sok hegymászó) úgy gondolja, hogy a hús és a tejtermékek elengedhetetlenek a sikeres hegymászáshoz. Én mindenek felett szeretném eloszlatni ezt a mítoszt, megmutatni a világnak és arra inspirálni, hogy a hegymászás egészséges, teljes értékű vegán ételekkel is kivitelezhető. Kuntal Joisher az Island Peaken La V.: Mindenkinek van egy Mount Everest az életében. Lehet ez egy sorsfordító döntés, vagy egy betegség, amit túlél és megváltoztatja az életét. A Földön élő sokmilliárdnyi emberből viszont csak néhány van, aki a valóban leghatalmasabb hegyről álmodik. Te mióta álmodsz a Mount Everestről és miért akarod meghódítani? Kuntal: Tinédzserként láttam a PBS Nova Everest című dokumentumfilmjét, és lenyűgözött a hegy. Akkor fogant meg a gondolat. Fogalmam sem volt, mi kell ahhoz, hogy felmásszak a világ tetejére. Csak ott akartam állni a világ tetején! Ilyen egyszerű az egész. Nem volt szándékomban szenvedélyesen hegyet vagy sziklát mászni. Akkoriban nem is igazán értettem mit jelent a szenvedély, és az sem tudtam, hogy a hegymászás szó létezik. Boldogan elvoltam a barátaimmal és a krikettel, csak ez érdekelt. De a félelmetes Khumbu gleccserről készített felvételek és a Lhoce csodálatos 914 méternyi jégfala benne maradt valahol a tudatalattimban. Egészen 2008-ig, amikor az engem mindenben támogató feleségemmel lehetőségem nyílt egy himalájai utazásra, ahol télen megmásztunk egy kisebb csúcsot, a Hatu Peaket. Ez volt a fordulópont. Attól a naptól kezdve többé nem néztem vissza. Ekkor újra felfedeztem, hogy a Mount Everest megmászása az álmom, és úgy döntöttem, hogy keményen edzeni kezdek, hogy megvalósíthassam. És most itt vagyok, készen állok, hogy megvalósítsam az álmomat. Ami a Mt. Everest meghódítására vonatkozó kérdésedet illeti - szeretnék rámutatni arra, hogy soha nem hódíthatunk meg egy hegyet. Inkább a hegy az, aki engedi, hogy megmásszuk, és a csúcsára álljunk. Szeretném felidézni Sir Edmund Hillary szavait: ,,Nem a hegyet hódítjuk meg, hanem magunkat. Sokszor elgondolkodtam ezen, de nincs megfelelő válasz a miértre. Nem lenne tisztességes kitalálnom egy választ, csak hogy mondjak valamit. Nem tudom szavakba önteni, miért. Talán Scott Jurek (híres vegán vasember) szavai válaszolhatnának a kérdésedre: ,,De minél tovább és tovább futottam, annál inkább rájöttem arra, hogy amit addig kergettem, az egy lelkiállapot, egy hely, ahol az addig monumentálisnak hitt aggodalmak feloldódnak, ahol a világegyetem és a jelen pillanat szépsége és időtlensége kerül éles fókuszba." A Mount Everest látképe a Pumori Alap tábor melletti kisebb csúcsról Fotó: Kuntal Joisher La V.: Magyarország legmagasabb pontja a Kékestető, a maga 1014 méterével. Nem csoda, ha a magyar hegymászók időről-időre próbálkoznak a legmagasabb csúcs meghódításával. Az ő beszámolóikból tudjuk, hogy milyen emberfeletti teljesítmény kell hozzá. Te hogyan készülsz? Van speciális fizikai és mentális tréninged? Kuntal: Minden évben sokat túrázom a környező hegyekben, néhány hegymászó expedícióval kombinálva, így készülök a 2014-es Mt. Everest kihívásra. Rájöttem, hogy a hegymászással lehet a legjobban felkészülni a hegymászásra. Ugyanakkor megértettem, hogy a Mount Everest megmászása egyike a legkeményebb fizikai kihívásoknak, ezért életem legjobb fizikai és mentális állapotát kell elérnem. Sok kardio-vasculáris (szív és érrendszer) edzést végzek, például futok vagy kerékpározok, amit erő és nyújtó edzésekkel kombinálok otthon. Ezek meglehetősen egyszerű gyakorlatok. Egy tipikus edzés állhat húzódzkodás, fekvőtámasz, guggolás, plank keverékéből, alapvetően egyszerű dolgokból, helyes technikával és testtartással. Nemrég kezdtem el használni a TRX Suspension Trainert az edzéseimhez, ami csodát tett az erőnlétemmel. Az a nagyszerű a TRX-ben, hogy segít fenntartani a jó testtartást. A törzsizmok nagyjából minden TRX-szel végzett gyakorlatban részt vesznek. Ismétlem, nagy híve vagyok a KISS koncepciónak (Keep It Simple Stupid), vagyis Egyszerűen, te hülye. Csináld helyesen a legalapvetőbb, legegyszerűbb gyakorlatokat. Ez az én mantrám. La V.: A mindenevők talán azt gondolják, hogy serpák százai szállítják a salátás kosarakat a csúcstámadó vegán hegymászó után. De térjünk vissza a realitáshoz. Van különleges táplálkozási terved erre a hatalmas kihívásra? Szedsz bármilyen táplálékkiegészítőt? Kuntal: Az étrendem nagyon egyszerű - teljes értékű növényi alapú élelmiszerek. Imádok gyümölcsöket, zöldségeket, hüvelyeseket, magvakat enni, és ez a diéta csodát tett velem. Bármilyen nehéz gyakorlatot végzek, gyorsabban regenerálódom tőle. Másrészről viszont rájöttem, hogy amikor egészségtelen dolgokat eszem, mint például rántott ételek, fehér liszt, vagy fehér cukor, a regenerálódás sokkal lassabb. A szervezeted megmondja, mit kíván. Az én testem a teljes vegán ételeket szereti. Ugyanakkor ezt kombinálom különböző táplálékkiegészítőkkel: vegán D3 vitaminnal, vegán B12 vitaminnal és vegán Co-Q10-zel. Amikor a mindennapos edzésemet végzem, háromféle Vega kiegészítőt használok: az egyiket edzés előtti energetizálóként, a másik az edzés utáni regenerálódáshoz, a harmadik pedig egy adag vega proteinpor (Vega Pre-workout energizer, Vega Post-workout recovery, Vega Protein powder). La V.: A csúcstámadást jövőre tervezed. Nyilvánvalóan sokan támogatnak beleértve a családodat, a barátaidat és vegánokat, a világ minden tájáról. Lesz olyan weboldal, ahol követhetjük a küldetésed? Kuntal: A 2014-es Mount Everest mászással kapcsolatos információk felkerülnek majd az expedíció weboldalára, melyet a szponzorom hoz majd létre, ahogy a Facebook és a Twitter oldalakat is. Jelenleg még csak a Facebook oldal készült el. Tudatni fogom veletek, amint az expedíció honlapja is elkészül. Támogatóm, a CallFire Inc. egy FUEL nevű fantasztikus programot indított el. Remek lenne, ha meg tudnátok ezt osztani az olvasóitokkal. ,,Rettenthetetlen, egyedülálló, példaadó vezető. Ha a leírás illik rád, írj nekünk a fuel@callfire.com címre és mesélj a küldetésedről. Lehet, hogy segíthetünk neked. La V.: Mikorra tervezed az indulást? Kuntal: 2014. március 28. környékén indulok Mumbai-ból. Az azt követő 4-5 napot Katmanduban, Nepálban töltöm, hogy megszerezzem a szükséges felszerelést és elvégezzem a bevásárlást, elintézzem a dokumentációt, az engedélyeket, és gondoskodjam a logisztikai dolgokról. Miután ez megvan, a csapatunk elindul az alaptáborba. Nyolc nap alatt fogjuk elérni. Az azt követő egy hónapot mászással és akklimatizációval töltjük az alaptábor környékén, arra várva, hogy az időjárás lehetővé tegye a csúcsmászást. Amint ez lehetővé válik, körülbelül öt nap alatt érjük el a csúcsot. A visszaút 7-8 napot vesz igénybe, és utána hazarepülök Mumbaiba. Terveim szerint június első hetében érek haza. Ereszkedés a Mt Kun egyes táborából Fotó: Kuntal Joisher 10. La V.: Nem tudom, hogy szokás-e a világ tetején uzsonnázni, de ha megtehetnéd, mit vinnél magaddal az uzsonnás dobozban? Természetesen a salátás kosáron kívül. Kuntal: Hogy őszinte legyek, az evés lesz az utolsó gondolatom a Mount Everesten. Több hegymászótól is hallottam, hogy a harmadik táboron túl a legtöbb ember alig eszik valamit. Az oxigén ebben a magasságban olyan alacsony, hogy a szervezet elvonja az emésztőrendszertől. Ezen a ponton már minden másnál fontosabb a szív és az agy egészsége. Ahogy mondtam, egy Vega One szeletet kívánok magammal vinni a csúcsmászó napon. Ez rost, fehérje, szénhidrát és Omega 3 nagyszerű keveréke, és egy adag zöldség egyetlen szeletben. Természetes, egészséges és ízletes is. Ezen kívül még egy tábla kiváló vegán étcsokit is viszek. Van esetleg valami, amit ti vagy az olvasóitok ajánlanának, hogy magammal vigyek? 11. La V.: Ha sikerül, te leszel az első vegán, aki a világ tetején áll majd. Ez a nagy bravúr fel fogja kelteni a világ érdeklődését. Tudom, hogy fel szeretnéd hívni az emberek figyelmét valamire. Milyen ügy mellé állsz? Kuntal: Két ügyre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a demencia. Édesapám előrehaladott demenciában szenved. A családommal az elmúlt néhány évben hosszú érzelmi utat tettünk meg azért, hogy elfogadjuk apám állapotát. Első számú gondozóiként sokat tanulunk ebben az időszakban. Azért mászom, hogy felhívjam a figyelmet a demenciára, és megosszam azt, amit az elmúlt néhány évben tanultunk. Ezzel egy időben ott akarok állni a világ tetején, hogy apám büszke legyen rám. A másik ügy a veganizmus - ahogy már korábban említettem, szeretnék eloszlatni minden mítoszt, ami a vegán táplálkozással és életmóddal összefügg. Mi sem jobb erre, mint a világ tetején állva kikiáltani: ,,Mi, vegánok is meg tudjuk csinálni és stílusosan! 12. La V.: Nemcsak lelkes hegymászó vagy, de csodás képeket is készítesz utazásaid során. A legmeghatóbb számomra a ,,Pásztor és a borjú volt, mely 2013. január 13-án a nap képe volt a National Geographic magazinban. Mi a kép története? Kuntal: Úgy történt, hogy megálltunk a Nyugati-Ghatok hegyvonulatán, néhány kilométerre a Kaas fennsíktól. Sétálni indultam, hogy élvezzem a zöldellő növényzet és a csúcsok csodálatos látványát. Hirtelen belefutottam egy csapatnyi legelésző tehénbe és borjúba. A pásztor a közelükben heverészett. Készíteni akartam egy képet a legelésző tehenekről a Ghatokkal és a gáttal a háttérben, ezért óvatosan elindultam feléjük. Az egyik fiatal üsző nagyon ideges és óvatos lett. A jelenlétemet érezve egyre közelebb húzódott számára biztonságot jelentő pásztor atyjához. Ami ezután történt, teljesen megdöbbentett. A borjú megpróbálta felkelteni a pásztor figyelmét. A pásztor egy pillanatra felébredt, rám nézett, majd újra elszunnyadt, de nyitott tenyerét kinyújtotta a borjú felé, mintha azt intette volna neki: ,,Itt vagyok, ne aggódj. Erre válaszul a borjú gyengéden, tiszta, hamisítatlan szeretettel megnyalta a kezét. A jelenet megdöbbentett és valósággal megbabonázott. Szerencsére, képes voltam megörökíteni a pillanatot, és ma is, ha erre a képre nézek, elámulok. Az egyetlen dolog, ami eszembe jut róla az, hogy ,,a szeretet nem ismer színt, hitet, rasszt, nemet vagy fajokat... A szeretet nem ismer színt, hitet, rasszt vagy fajokat Fotó: Kuntal Joisher La V.: Biztos vagyok abban, hogy a La Veganista blog olvasói, szívesen hallanának a mászást követően a tapasztalataidról. Lehetséges volna ez? Kuntal: Abszolút. Szeretném veletek megosztani a tapasztalataimat a mászást követően. La V.: Nagyon köszönöm az interjút! Sikeres mászást kívánok! Vegan Power! Kuntal: Köszönöm! Örömmel válaszoltam a kérdéseidre, és remélem, egészséges és erőszakmentes életre biztatom az olvasókat, valamint arra, hogy tegyék azt, amit igazán szeretnek, éljenek a szenvedélyüknek.