Legyen néktek eledelül... receptek

Karfiol paprikás

2011. július 3. Legyen néktek eledelül... 

Pénteken egész menüt készítettem a sorozat receptjeiből válogatva, vegyes sikerrel. A karfiolpaprikás receptjét olvasva nagyon lelkes lettem, mert egyszerű, és magyaros ízvilábúnak tűnk. Szigorú receptkövtésre szántam el magam. Mennyi hagyma, mennyi mennyi ideig, mennyi vízben... Sajnos a konyha még erősen őrzi a nyaralás utáni káosz emlékeit. Az amúgy sem nagy konyhámban most végképp nincs hely... Olyan logisztikai sakkozás volt a főzés, mert a sütben közben fűszeres kenyér sült, előtte megy padlizsán hagymával a pástétomhoz.... Nem apróztam el:). Egy szó mit száz, zajlott az élet a konyhában, mérlek, mérőkancsók osztoztak az aprócska felöleteken. Visszatérve a karfiolunkhoz, döbbentem olvastam, hogy semilyne zsíradékot nem tartalmazott a recept, és ezzel nem tudtam kibékülni... Miben oldódna fel a pirospaprika??? Szóval tettem bele egy kis pálmazsírt. Ezen az epróságon kívül tényeg mindenhol a recepthez tartottam magam, egészen a kostolás pillanatáig. Gyakorlatilag nem volt semmi iza:(.Még a nem kis macerával járó mandulatejfölt sem lehetett éreztni... Nem volt mit tenni, tettem mellé egy kis bio fűszersót. Főztem még pár percet, és a végeredmény igazán egyszerű, de finom laktató ebéd lett. Galuskát próbáltam főzni hozzá, ami egy következő bejegyzés, kevésbbé sikeres beszámolója lesz:)

Zabpehely kolbászkák

2011. június 30. Legyen néktek eledelül... 

Tegnap elvittük nyaralni Olivért, így a volt időm recepteket bújni, és kipróbálni valami újat. A receptből főzésnek az a hátránya, hogy tuti kell hozzá venni valamit, ami nincs itthon, de ma még vásárolni is terveztünk, úgy hogy szemet hunytam ennek lehetősége fölött. Egyetlen hiányzó alapanyag volt csak, a pritaminpaprika lekvár. Sajnos csak csípőset kaptunk, de úgyis szeretjük a pikáns dolgokat, így szemet hunytam e-fölött a kis apróság fölött. A recept legkellemetlenebb része pont az volt, amiből az átlag kimarad, mert a zabplyhet nem egész zabpehelyből nyeri hosszas tekerések árán, hanem készen veszi a boltban. Mivel nekem van pelyhesítőm, így tekergethettem egy darabig a szükséges mennyiség eléréséhez:). Amikor ez megvolt, már csak egy két alapanyag, és egy kis kevergetés van hátra. Majd hagyjuk hülni. Ilyenkor megkóstoltam, mert egy két dologgal kiegészítettem a receptet. Ilyen volt a só, és a két csett maradék házi készítésű vega pecsenyezsírunk. Mivel anyukám a kolbászt, (az igazit) mindig krumplival süti, így én is előfőzött újkrumplit tettem mellé, és póréhagymát. Ment a sütőbé, és pont addig volt bent, amíg csinosnak sem találtuk:). Majd megettük friss zöldfélékkel. Rég ettünk ilyen jót, még a 10 hónapos Tivadar is lelkesen habzsolta.

Kölesmajonézes burgonya

2011. április 17. Legyen néktek eledelül... 

 Az előző bejegyzésemből már kiderült, hogy van remény arra, hogy folytatom a blogot, de a tematikát feladtam. Abból a könyvből kerül bemutatásra egy recept, ami beleillik a heti menünkbe. Ma hosszas nézelődés, válogatás után, mégis mondhatom, hogy szerelem első látásra volt ez a recept. Tegnap este kijelentettem, hogy holnap fasírtot AKAROK enni. Férjecském meg is állapította, kaján mosollyal az arcán, hogy de határozott vagyok. Valamiért azonban nem sikerült választanom. Egészen pontosan azért, mert mindegyikbe kellett dió, amit pucolni kellett volna, és lusta voltam hozzá.  Végül csak úgy belelapoztam a legfrissebb kötetbe, ami ennek a receptnek a képénél nyílt ki. Már lapoztam is a recepthez.(És itt tennék említést a könyv egyik nagy előnyéről: a fényképeknél feltüntették a recept oldal számát.) Kevés alapanyag, remény a gyors elkészülésre. Ezekkel a tulajdonságaival a fasírtról szövögetett álmom azonnal szertefoszlott, és másra sem vágytam, mint egy jó krumpli salátára. Annyit változtattam a recepten, nem egész kölest főztem, hanem pelyhesítettet, hogy hamarabb megfőjön, és tettem egy kis mustárt is a majonézhez, régi családi szokáshoz híven. Amikor először elolvastuk a receptet egyetlen dolog bizonytalanított csak egy pillanatra. Az első hozzávaló: 2kg krumpli. Hát az rengeteg... szerintem... azzal jó páran jól tudnak lakni. Azért emelem csak ki ezt a problémát, mert ez visszatérő megtorpanás eredményezője. Hatalmas adagokról szólnak a könyvekben lévő receptek. De hamar lehet felezni, vagy harmadolni. Nagyobb a gond akkor, amikor nem tudok tippelni, hogy mennyit is kéne csinálni. Nem vagyok egy becslő művész. Egy szó mint száz, egy kiló krumplit feltettem főni, és a kölest is feletettem, közvetlen mellé. Meglepően hamar kész lettem, és nagyon kellemes volt a készítés folyamata. A hajában főtt krumpli pucolása Gergőre hárul, aki bokszmeccs nézése közben, még az aprítást is magára vállalta, addig én megetettem a kisebbik fiacskánkat. A majonéz ízesítésével, és állagának beállításával sokat játszottam, de ez a főzés legkellemesebb része, amikor eldöntöm, hogy most épp mennyire vágyom valami karakteresre. Mivel a boltban az újhagyma drága volt, és nem is túl szép, csak egy csokrot vettem, és a maradék helyett medvehagymával dobtam fel a saláta ízét, és színét egyszerre.  Tálalásnál még paradicsomot tettem rá, hogy jobban mutasson a fotón. Nagyon finom lett. Alig maradt belőle. Ami a dolog pikantériája, hogy ehhez hasonló csak nem vegán salátát anyukám mindig fasírthoz készített, amit ma végül nem készítettem. Talán majd máskor.

Ézsau egytál lencséje

2011. április 14. Legyen néktek eledelül... 

Hosszú idő után, újra felveszem ennek a blognak a fonalát, és előveszem a szakácskönyveimte. (De nem ígérek semmit:))Nehezemre esik recepteket követve főzni. Sokkal sikeresebb vagyok, a nézzük mi van itthon módszerrel. De ma ötvöztem a két formát, és egy nagyon egyszerű receptet választottam az V. kötetből(Zöldséges egytálételek). A főzés nagyon nehezen vette kezdetét, kisebbik fiam, és akkor ébredt fel, amikor neki kezdtem volna, és rettenetesen nyűgös volt. Szóval fél órán át próbáltam a sírást minden módon enyhíteni, végül apukája átvette, én meddig nekiálltam hagymát pucolni. Az előkészületek gyorsan megvoltak. Feltettem a hagymát párolódni, és lereszeltem a répát. Ekkor Tivadar újra rázendített, és próbáltam elaltatni. Sikerül. És sikerült a hagymát is leégetnem. Némi holtpont után a főzés egy másik lábosban folytatódott, és azóta úgy tűnik jó úton haladunk. A fűszerezésen kicsit meglepődtem, mert gyanúsan kevés só, és megdöbbentően sok bazsalikom kell bele, de követtem a receptet. Mivel fehérrépám nem volt itthon, azt egy paprikába töltött zeller zöld kombóval helyettesítettem. Az első kóstolás szerint, még egy kicsit kell főznöm, és sót kellett bele tenni, de nagyon finom, karakteres íze lesz, egyszerűsége ellenére. Mivel tegnap olcsón kaptam padlizsánt, feltétnek csinálok hozzá grillezett padlizsánt, csak mert az egész család szeretni. Szerintem sikere lesz.

Jó regglet kása

2010. június 21. Legyen néktek eledelül... 

Meglepően letisztul, de finom recepte. Pár alapanyagból, hihetetlen micsoda ízkavalkádot lehet varázsolni. Frissítő citromos laktató reggeli. Valószínű ma sem 20 perc alatt készül el a reggelink, ha nincs a pelyhesítő, amivel  kezeltem a rizst főzés előtt, hisz a barnarizs nagyon nagyon lassan főne meg egyébként.. Datolyából kétszerannyit ratkam mint amennyit a recept ír, de így sem mondanám túl édesenke. (evésnél csempésztünk bele a tegnap este készült kókuszos granolából is egy picit) Bionarancsot nem kaptunk sajnos, így citromhéjj került belel jobbhíjján, de így is tökéletes reggelit biztosított. Hosszú idő óta főtt megint ilyen igazi reggeli itthon, de ezt aki követi a blogot sejtheti. Elég nagy pocakom van már, és olyan könnyen elcsábulok a lustálkodás irányába, pedig augusztus végéig még sok idő van. Ma megtört a jég, és újra finom falatok, és amennyire tőlem telik szép fotók készülnek a konyhámban, és nem utolsó sorban, élményteli posztok a blogba. Köszönöm ha kivártátok hogy visszatérjek, remélem többet nem fogok így eltünni igazolatlanul.:)

Kukoricatorta- recept

2010. június 20. Legyen néktek eledelül... 

Hozzávalók: 25 dkg kikoricadara kb 1 liter víz 1citorm reszelt héja 1 teáskanál só 1/­­2 csészényi méz feldarabolt gyümölcsök(ananász, alma, meggy) datolyavaj esetleg lekvár Elkészítés: A legkönnyebben úgy készíthetünk csomómentesen kukoricadara -kását, hogyha egy mércés edényben lemérjük a kukoricadara térfogatát, amit egy egységnek tekintünk. Ennek alapján tegyünk fel két egység térfogatú vizet melegíteni a reszelt citromhéjjal és sóval.  Az egy egységnyi kukoricadarához adjunk hozzá egy egységnyi hideg vizet és keverjük el. Amikor felforrt a két egységnyi citromhéjas víz, a hideg vízzel elkevert kukoricadarát öntsük hozzá, és közepes lángon, folytonos keverés mellett főzzük olyan keményre, hogy már nehéz legyen a fakanállal átmozgatni. Ezt követően húzzuk le a tűzről, és adjuk hozzá a mézet. Rakunk ki egy nagyobb tortaformát kölünböző gyümölcsökkel. A gyümölcsök tetejére simítsuk rá a még forró kukoricadarakása felét, majd a datolyavajat (esetleg lekvárt), és harmadik rétegként a kukoricadara -kása másik fele következik. Hagyjuk, hogy az így nyert tortánk a formában hüljön ki, majd borítsuk ki egy szép tálra.

Zabtál

2010. május 28. Legyen néktek eledelül... 

Mostanában kicsit nyúzottabban indulnak és zajlanak napjaink, mint ahogy az az ideális világomban megtervezésre került. Ennek köszönhető a blogtól nem megszokott hallgatás. Az ételek egyébként készülnek napról napra, fotók gyűlnek, csak a bejegyzésekig nem jutok el mindig. De ez a péntek most nem maradhat egy finom zabos reggeli nélkül. Nagy előnye ennek a zabtálnak , hogy egy tálban össze kell kutyulni csak az össze alapanyagot, aztán had süljön. Egy órát ugyan, mai nem kevés, meg közben párszor meg kell keverni, de alapvetően sem szaktudást , sem odafigyelést nem igényel az étel. A végeredmény kicsit talán töménynek bizonyult: én nagyon keveset ettem belőle, mert hamar elteltem, Gergő pedig feljavította egy kis növényi tejjel, így viszont nagyon komoly mennyiséget fogyasztott belőle:)

Egy kis pihenő

2010. május 24. Legyen néktek eledelül... 

Három nap hallgatás után megtöröm a csendet, és ígérem hogy ma minden lemaradásomat behozom:), és most el is kezdem a szavazás eredményhirdetésével . Ezen a héten  csak 17en szavaztatok, ami sokkal kisebb problémát okoz, mint az, hogy holtverseny van az első helyen.... Kivételesen tehát mind a két recept felkerül, mert igazán egyszerű ételekről van szó. De lássuk hogy alakult a szavazás. 0 szavazat: Szójatej 1 szavazat: Almás szilvalekváros rakott árpa 2 szavazat: Reggeli gyümölcsös rizsfelfújt 4 szavazat: Szedres tofukrém 5 szavazattal holtversenyben a Zabpalacsinat , és a Kukoricatorta .  A két receptet nem szeretném egy posztba sűríteni, ezrét ma még számíthattok a két receptre két posztban.

Hajdina gesztenyés diókrémmel

2010. május 20. Legyen néktek eledelül... 

Igazán gyors reggeli, de nem annyira finom... én kakaóscukorral megszórtam még a tetejét, így elérte azt a szintet, amivel érdemes volt jól lakni. Ez az egyetlen hajdinás recept a könyvben, mégis nagyon értékes, mert remekül leírja hogy érdemes a hajdniát főzni, hogy a túlkarakteres melékízétől megszabaduljunk. A hajdina tényleg annyi idő alatt megfőtt amennyit a könyv ír, de azt hiszem inkább sós ételek készítésénél fogom alkalmazni ezeket az információkat. Lehet hogy a lelkesedésem ma reggel nem az igazni, de a tálalása elég lehetetlen feladatnak bizonyult...ennek ellenére természetesen lefotóztam, de nem túl szemetgyönyörködtető.

Ananászkrémes árpakása

2010. május 18. Legyen néktek eledelül... 

 Ez egy igazán gyorsan elkészíthető recept, bár az ízét tekintve nem több mint egyszer meg lehet enni kategória... Gergőnél ahogy látom ezt a szintet sem üti meg... ő keserűnek érzi, amit én nem osztok, de én sem dobtam tőle hátast. Végigkóstoltuk az alapanyagokat, mindegyik rendben van:), csak a citromhéjba nem haraptunk bele... Szóval ma inkább saját sütésű mézes kiflivel laktunk jól. Pedig nagyon lelkesen elkészítettem hozzá a házi szójatejet , aminek a sikere még elég kérdéses.. csöpög a csap fölött. Tofu is lesz a sűrűjéből... Az sem volt egy egetrengető meló, és ha még el is fogyasztjuk, kifejezetten megérte. Egy szó mint száz, ilyet többet nem főzök szerintem... pedig a fotók jól sikerültek:)

I. szavazás lezárult- Meggyes kölesfelfújt

2010. május 15. Legyen néktek eledelül... 

Eltelt a második hét is, ami azt jelenti, hogy a közkívánatnak megfelelően megosztom Veletek a győztes receptet. De előbb lássuk az állást: Összesen 24 szavazat érkezett, minden szavazónak köszönet érte! 1 szavazat Krémes müzli 2 szavazat Almás polenta 3 szavazat Nutella 4 szavazat Narancsos, mazsolás rizs,  Tökéletes waffel . Ebben az az érdekes, hogy a rizs volt az én kedvencem, a waffel megy ugye a nagy kudarcom:) 10 szavazattal pedig torony magasan győzött a Meggyes kölesfelfújt !  Lássuk akkor a receptet: Hozzávalók: 2 csésze köles 1 csipet só 4 csésze víz 3-4 evőkanál méz 1 citrom reszelt héja 5 ek   kesudiótejszín 10 dkg mazsola 50dkg magozott meggy 1/­­3 csésze darált dió vagy mogyoró Elkészítés: Mossuk meg a kölest sűrű szitába téve, majd a 4 csészényi vízbe, 1 csipet sóval, folyamatos kevergetés közben, lassú tűzön főzzük meg. Adjuk a főtt köleshez a mézet és a citromhéjat . Ezután óvatosan vegyítsük hozzá a kesutejszínt és a mazsolát. A felfújtformát tűzálló tálat, vékonyan kenjük ki olajjal, szórjuk meg darált dióval, vagy mogyoróval. Beleöntve a köleses masszát, 180-200 fokon 30 percig sütjük. A kisült felfújtakat kiborítjuk egy tálra, és kirakjuk a meggyel, az oldalát pedig megszórjuk a dióval vagy mogyoróval.

Zabpalacsinta

2010. május 15. Legyen néktek eledelül... 

Nagyon egyszerű a tészta elkészítése. A recept szerint azonnal készíthető a palacsinta, de ahogy telt az idő, egyre könnyebb  volt vele dolgozni. Szerintem ha állt volna egy éjszakát, tökéletes lett volna. Így volt ami saját súlyától, röptében elszakadt. Igazán pontos időzítés és finom kézmozdulatok kellenek ahhoz, hogy ép, kerek csini darabokat kapjunk. Érdemes hagyni őket egymáson kihülni, különben nem lehet felcsavarni, hanem törnek. Minden viszontakság, bosszankodás ellenére elfogyott, és azóta is emlegeti Gergő, hogy mennyire finom volt. Dekoratívnak viszont nem nevezném... enneka tálalása még kifogott rajtam, egyszerűen csak hálát adtam, hogy elfogyott a tészta, és én nem borultam ki...

Svédasztalos vegán-reggeli+szójatej

2010. május 12. Legyen néktek eledelül... 

Mára rendelt főznivalóm az első granola volt. Ez gyakorlatilag egy házi müzli, de erről egy külön posztban majd. Amit a mai történethez tudni kell róla, hogy nem egy önmagában fogyasztandó dolog. Emellett maradt még a hétfői reggelinkből is bőven, volt házi kifli, házi tej, mazsola, méz, növényi vaj, almalekvár . Szépen megterítettem, és a család csak pislogott milyen választékból szemezgethetnek ma reggel. Olivér azonnal lecsapott a vajra. Nagy nehezen rábírtam, hogy kiflit is egyen hozzá. Gergő a hétfői reggelit választotta, én meg úgy gondoltam itt az ideje, hogy megkóstoljam a tegnap készítette szójatejet a granolámmal . Feltrubóztam egy kicsit még mézzel és mazsolával. Be kell vallanom, eléggé félve kóstoltam meg, mert eddig sose mertem még nem tehén tejjel müzlit enni, vagy ha megpróbáltam, akkor is ehetetlennek tartottam. Ez a mai viszont kellemes csalódás, mert igazán nagyon finom volt! Mai napot sem hagyom beszámoló nélkül, mert a tej készítés mindenképpen megér egy bejegyzést, főleg hogy külön recept a könyvben. Az elkészítésére azért került sor, mert az egyik recepthez kellett. Fél kiló sójából és 5liter vízből csinálta volna a recept. Megfeleztem. Éjszakára be kellett áztatni, mosni kellett, aztán turmixolni sokat. Hagyni állni, leszűrni. Nem túl hosszadalmas egyébként, fél óra alatt elkészült a kb 3 liternyi fehér itóka. Megmaradt egy szép nagy adag szója pép, amit a könyv szerint lehet tenni süteményekbe... nem tudom melyikekbe, és hogy mennyit, de most betettem a hűtőbe. Még a gézben, de délután szerintem átteszem dobozba, és esetleg meg is kóstoljuk, ha nagyon bátrak leszünk...

Reggeli gyümölcsös rizsfelfújt

2010. május 10. Legyen néktek eledelül... 

Maratoni reggeli. Nagyon hosszú időt igényel ez az étel, ha a főtrízst az ember nem tudja lekapni a konyhapolcról. Nem tudom más hogy van vele, de én nem tartok több csészényi főtrizst készenlétben. Szóval 50perc rizsfőzéssel kezdtem. Komótosan tettem vettem közben a konyhában, rendet tettem itt ott amott. Szépen lassan elkezdtem kibontogatni az ananászkonzervet, darabolni a banánt, turmixolni a turmixolni valókat. Sütőt is begyújtottam, és váááááártam, éhesen. Eleve elaludtam, ezért kb csak most fejeztük be a reggeli elfogyasztását. Az egész család nagy türelemmel várta ki az utolsó 30 percet, amit a sütőben töltött a várva várt finomság. Megcsörrent a sütő órája, Olivér már rohant is hamíííííí felkiáltással a helyére. Szegény nem számított még holmi díszítési procedúrára, és folyton a díszananászokra pályázott. Szerencsére a fotózás erejéig még mentettük a mnethetőt:). Mikor épp mindenki maga elé vehette a maga adagját, fel nem tudom fogni milyen úton módon, de a gyermekem hanyattvágódott a székről, és nagy szerencséjére a teli kukában landolt a feje pont, így meg sem ütötte magát, csak egy kicsit megijedt. Elkéesztően mókás látvány volt, de ennek megörökítése elmaradt, mert inkább vígasztaltuk a balesetesünket, röhögőgörcs közepette. Szerencsére hamar visszaállt az ő lelki békéje is, és szaladt fel nagymamájához, Hoppá! Kuka! kíséretében. Mi pedig kacagva fogyasztottuk a reggelinket. Hamarosan befutott a legfiatalbb is, aki még mindig csak a díszananászokat akarta megkaparintani. Lassan ráeszmélt, hogy a tányérjában is talál olyasmit, így 3db ananász landolt a hasában. Még mindig tele a tányérja, de nem is csoda, mert a reggeli tej+kuku ma sem maradhatott ki.

Az első lemaradás

2010. május 9. Legyen néktek eledelül... 

 Msot veszem észre, hogy ma meg kéne jelnennie a gyümölcsös bulgurnak:D. Msot megígérhetem, hogy nem fog... Elkövettem azt a hibát, hogy csak szombatig jelöltem be a főznivalókat, és teljes nyugalomban csak a szombati főznivalóm hozzávalóit készítettem össze péntek reggel amikor elindultam otthonról. Ma sem maradtok ennek ellenére finomság nélkül, ha már receptes napunk van. Csinálunk egy cserét, ma fog megjelenni  a jövő szombati kukoricatorta, amit kivételesen mi sem szombaton ettünk, mert teganp nagymamám mellett nem kíséreltem meg a reggeli készítést. Mára csúszott, és  anyósomékkal együtt kóstoltunk.

"Jó regglet" kása

2010. június 21. Legyen néktek eledelül... 

Meglepően letisztul, de finom recepte. Pár alapanyagból, hihetetlen micsoda ízkavalkádot lehet varázsolni. Frissítő citromos laktató reggeli. Valószínű ma sem 20 perc alatt készül el a reggelink, ha nincs a pelyhesítő, amivel  "kezeltem" a rizst főzés előtt, hisz a barnarizs nagyon nagyon lassan főne meg egyébként.. Datolyából kétszerannyit ratkam mint amennyit a recept ír, de így sem mondanám túl édesenke. (evésnél csempésztünk bele a tegnap este készült kókuszos granolából is egy picit) Bionarancsot nem kaptunk sajnos, így citromhéjj került belel jobbhíjján, de így is tökéletes reggelit biztosított. Hosszú idő óta főtt megint ilyen igazi reggeli itthon, de ezt aki követi a blogot sejtheti. Elég nagy pocakom van már, és olyan könnyen elcsábulok a lustálkodás irányába, pedig augusztus végéig még sok idő van. Ma megtört a jég, és újra finom falatok, és amennyire tőlem telik szép fotók készülnek a konyhámban, és nem utolsó sorban, élményteli posztok a blogba. Köszönöm ha kivártátok hogy visszatérjek, remélem többet nem fogok így eltünni igazolatlanul.:)

Zabpalacsinta- recept

2010. június 21. Legyen néktek eledelül... 

Hozzávalók: 2 csésze zabpehelyliszt 1/­­2 csésze olivaolaj 1csipet só annyi szénsavas ásványvíz, hogy palacsintatésztát kapjunk Elkészítés: Keverjük csomómentesre a hozzávalókat úgy, hogy a vizet mindig apránként adagoljuk hozzá. Hagyjuk pár percig állni,  majd  Tefal Resistal típusú teflon palacsintasütőben süssük meg a palacsintákat, további olaj hozzáadása  nélkül. A palacsintákra kenhetünk házi lekvárt, vagy darált aszalványokat, tölthetjük darabolt gyümölcsökkel, vagy nutellakrémmel.

Új lendület

2010. június 20. Legyen néktek eledelül... 

Nagyon restellem az eltűnést, nem fogok mentegetőzni. Inkább elmesélem Nektek, hogy Nagy Zsuzsa válaszolt a levelemre, és nagyon örül a kezdeményezésemnek. Ezek után tényleg nem maradhatok le már az első kötöttel teljsen:D Szóval nem is szaporítom most a szót, gyorsan beteszek egy granolát a sütőbe, egy újabbat, és a kevergetős szakasz alatt, legalább az ezer éve várakozó recepteket megosztom Veletek. Még egy jó hír mielőtt nekiállok pelyhesíteni, hogy Zsuzs nyitott az indterjúra, úgyhogy azzal is szinesíthetem majd a blog életét, remélem az olvasók nagy örömére:D

Főtt búza kesudiótejszínnel

2010. május 24. Legyen néktek eledelül... 

Figyelmetlenségemből adódóan a receptben ajánlott esti beáztatás elmaradt, így nem egész gabonát főztem, hanem pelyhesíttem. Ennek előnyeként nagyon gyorsan elkészült a reggeli. Mert ameddig rotyogott a búza turmixolhattam a kesudió tejszínt. Komoly szkepticizmussal készítettem amúgy ezt a reggelit, mert olyan túl egyszerűnek tűnt. A tálalása is kihívást okozott, amit végül szerintem egészen jól megoldottam, a kukorica golyók után maradt daráltmákkal, és felkockázott aszalt barackkal. Legnagyobb meglepetésünkre fantasztikusan finom lett, és mind egy szálig elfogyott. Ilyet sokat fogok készíteni szerintem ezután is. Gyors, és mennyei.

Halvás porridge

2010. május 21. Legyen néktek eledelül... 

Könnyű, gyors, egyszrű, finom, olcsó. Ne kérdezze senki hogy a neve mit is jelenthet, mert el sem tudom képzelni. A halva egy görög édesség, amit napraforgómagból csinálnak. A porridge szót életemben nem láttam, nem hallottam, nem olvastam, de már tudom hogy ilyen is van:) Az egész szemes zabot kell megfőzni, ami elég furcsa... negyed óra főzést javasol, nálam úgy alakult, hogy fél órát főtt, mert sok dolog történt közben. Nem ártott neki. Megállapítottuk, hogy ha jobban szétfő a zab, vagy pehllyel indítunk, csinosabb is lehetett volna. A halvás karobos öntet nagyon finom, máskor is fogom használni. Lehet hogy okoskodom majd még vele, hogy hogyan, mitől lehetne sűrűbb, mert nagyon beindította a fantáziámat. Szerintem fagyi lesz a dolog vége, így a nyár közeledtével. 100g zabból csináltam, ami kicsit kevés volt, szerencse hogy a tegnapi reggeliből még volt egy kis maradék, amivel Gergő megpakolhatta a hasát. Banánnal tálaltam, ahogy az a képeken is látszik, ami tejesen egyedi ötlet, de anélkül elég egyhangű lett volna, és a kókuszreszelék is csak jót tett neki.

Friedheim granola

2010. május 19. Legyen néktek eledelül... 

Kedves az étel elnevezésétől, hogy igazából semmit nem árul el magáról:). Túljártam az eszén, és elkészítettem a receptet. A granol a egy háziműzli , ami hosszú ideig kell szárítani alacsony hőfokon. Ez volt az első ilyen kísérletem, és egészen jól sikerült. A könyv gigantikus mennyiségekkel dolgozik, de mi nagyon bátortalanul csak az ötödét készítettük el. Így kellett 1liter zabot pelyhesíteni (vállalta az én drága lovagom), de a többi alapanyaggal együtt is belefért egy kisebb tepsibe. 100fokon, minimum 3 órát kell hagyni, és háromnegyed óránként keverni kell rajta. Kibírható, de legfontosabb, hogy megéri. Az édes szirup, amit főzni kellett rá körbevette a zabot, és fantasztikus ropogós édességgé állt össze a sok finomság. Legközelebb lehet édesebb. Alig várom, hogy legyen megint lelkierőnk nekiesni ennek a nagyüzemi pelyhesítésnek , és készítem a következő félét. Fogyasztható növényi tejjel, én szójatejjel ettem, illetve van egy-két étel, aminek ajánlott hozzávalója, pl a Banán Betty -nek . A könyv ajánlása, vászonzsákokban tároljuk, így természetesen én is elkészítettem a névvel ellátott zsákocskát már a legelső granolánknak is, és a többi sem marad majd otthon nélkül.

Banán Betty

2010. május 16. Legyen néktek eledelül... 

Azaz narancsos, banános kenyérpudnig . Nagyon praktikus olyankor, amikor amúgy is van esetleg otthon száraz, maradék kenyér. Nekem mázlim volt, mert épp akadt, pont elegendő, így kicsit kevesebb munkám volt a reggelivel, és még egy száraz kenyér darabtól is megszabadultam, amit kerülgettem pár napja. Az elkészítés nem igényel túl sok szakértelmet . Kicsit kellemetlen a száraz kenyérrel hadakozni, mert hát kemény, és nagyon morzsálódik, de ez a legnehezebb része a folyamatnak. Sokféle finomság kerül bele, a kockára vágott almától, a granoláig . Szerintem később mindenki a maga ízlésére alakíthatja.  A nedvességet nem meglepő módon narancsléből, és banánból turmixolt krém adta. Egy hatalmas jénaim lett pont tele a könyvben leírt adaggal. Amíg átmelegedett a sütőben, (mert a recept azt írja, hogy melegítsük át... hát hogy ennél többet volt-e benn, nem tudom, de szerencsére az alma teljesen nyers maradt) addig elkészítettem a diótejet , amiből már csak elég kevés fért a tetejére, illetve nem is tudom pontosan mennyinek kellett volna rákerülnie. Finom volt. Vittünk belőle anyósomnak, és sógornőmnek is, mert épp találkoztunk ma velük, és ők mindig értékeli a kóstolókat. Ellenkező esetben nem tudom hogy tudtunk volna megbirkózni ekkora adag igazán laktató reggelivel.

Már csak hét óra!

2010. május 15. Legyen néktek eledelül... 

Gyertek szavazni, aki még nem tette volna meg, és szeretne! Hét óra mulva lezárul a szavazás, és kikerül a recepte is!

Szedres tofukrém

2010. május 13. Legyen néktek eledelül... 

2010. 04. 29. Ma ünnepeljük az első igazi tavaszi reggelt, egy szabadtéri reggelivel. A napsütés, és a helyszín jó hatással volt a fényképekre, és az étvágyunkra is:). Nagyon hálás voltam hogy díszítéssel együtt sem vett fél óránál többet igénybe ez a reggeli, de ha csak csinosítgatás nélkül tálaltam volna 5 perc alatt le lehet volna tudni. 5 hozzávaló megy a turmixba , turmixolás , és már kész is. Fél adagot csináltam. Kevés lett... Fiúk még kukorica pehellyel pótolták a hiányt. Nekem pont elég volt az egy személyre szánt adag... de én madár étkű vagyok. Hozzá kell tegyem, hogy ezt a ételt sokkal inkább desszertnek tudnám elképzelni. Kis adagokban tálalva, sok gyümölccsel, de egy reggelinek kicsit furi volt számomra. Amint a képeken is látszik, eleve megszórtam a tetejét pirított zabpehellyel, teljesen önkényesen, recepttől függetlenül. Ha ezt nem tesszük, a recept gluténmentes .  Ezt amúgy azért követtem el, hogy legyen valami gabona tartalma, mert anélkül el sem tudok képzelni egy reggelit:D, ha csak desszert lenne, elhagynám.

Almás, szilvalekváros rakott árpa

2010. május 11. Legyen néktek eledelül... 

Nagyon régen készítettem el ezt a receptet, pontosabban két hete, és nem írtam meg akkor a posztot, így mély főzési élményeket nem tudok megosztani veletek. Az biztos, hogy előre be kell áztatni az árpát, különben sosem fő meg. Szerencsére észnél voltam én is, és este megtettem ezt az igen csekély idő igénylő előkészületet. Ennek köszönhetően reggel, mire az összes többi alapanyagot kitettem az asztalra a felhasználásnak megfelelő állapotban, már puha is volt az árpám.  A receptet mint később rájöttem nem sikerült egészen pontosan elolvasnom, így a tetején nem árpával, hanem lekvárral zártam a rakást. Valószínű ennek lehet némi köze ahhoz, hogy kicsit édesebb lett a kelletnél.  A recept úgy fogalmaz, hogy tálalás előtt 10-15 percet tegyük forró sütőbe. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy az egész elkészíthető akár este, és reggelre már csak 15 perc várakozás marad, ami alatt bármi mást lehet intézni, és nem kell a reggelivel foglalkozni. Figyelgetem a recepteket ezzel a szemmel is, mert sokszor nem tudok magamnak biztosítani egy órát a reggeli elkészítésére.

Kukoricatorta

2010. május 9. Legyen néktek eledelül... 

Reggel hétkor birtokba vettem Gergő édesanyjának a konyháját. Az első problémát az okozta, hogy a villany tűzhelyt nem tudtam működésre bírni. Az mentette meg a reggelinket, hogy van egy spéci főző masinája, és gyorsan elhittem magamról, hogy tudom majd használni(Mindenki aludt még aki segíthetett volna, bár Olivér mindent megtett hogy bekapcsolja, de neki sem sikerült:)). Beletettem a kukoricát, háromszoros mennyiségű vízben, és had szóljon: hőfok választás, keverési ütem, és idő... elindult. Némiképp megkönnyebbültem, de a teljes megnyugvást az okozta, amikor láttam hogy a hőfok szépen kúszik felfele. Egy pipa. Találni kellett egy alkalmas formát. A mosogatóban megakadt a szemem a tegnap esti gyümölcs saláta üveg tálján. Mentem még egy kört a konyhában, nem találtam alkalmasabb tálat, így azt mostam el, kentem ki olajjal, és raktam ki gyümölcsökkel. Olivér persze közben felfalta a narancs és banán felét, de így is egészen pofás formát sikerült produkálni a maradékból. Letelt a 20 perc, tortát összeállítottam, kiraktam a teraszra, és reménykedtem, hogy mire Gergő farkas éhesen felkel kihűl annyira, hogy ki tudom önteni, és nem folyik szét. A jelek szerint ügyesen drukkoltam, mert innentől már minden gördülékenyen ment az elfogyasztást is belevéve. Ma először voltak laikus kóstolóink is, akik elég bizalmatlanul, de vállaltak egy-egy szeletet. Szerintem nem bánták meg. Nyakon öntötték ugyan extra adag datolyavajjal , de ezt semmi sem tiltja. Személyes véleményem az,  hogy az olajos magok nagyon hiányoznak belőle, szerintem hamar éhesek leszünk, és az ízének is adott volna egy teltebbséget . Ettől függetlenül egyetlen szelet maradt csak, de délutánra már ez is eltűnik majd valaki pocakjában.