összes Vegetáriánus receptek - A malac nem ebéd

Megjelent a második,
      bővített kiadás!

MEGJELENT! Bliszkó Viktor: Vegetáriánus receptek; második, bővített kiadás

Megrendelés »


Próbálja ki, biztosan ízleni fog!

Sós lassi egyszerűen

Egészségkeksz 2 + 2 fél hozzávalóból

Tudatos felkészülés a karácsonyra - 4. rész

Abszolút fitti keksz 2 + 2 fél hozzávalóból

Az Édenkert Ígérete










A malac nem ebéd receptek

csicseriborsós cukkini paradicsomsalátával

2012. július 12. A malac nem ebéd 

csicseriborsós cukkini paradicsomsalátávalha töltött cukkinit csinálok, jó formán két dolog határozza meg mindig: 1) mi van itthon 2) mihez van kedvem. szerencsére mivel egy elég semleges ízű zöldségről van szó, bátran lehet kísérletezni, szinte bármit elbír. ez most egy ilyen verzió, remélem szeretni fogjátok, mert én szeretem. hozzávalók: - két nagyobb cukkini - egy konzerv csicseriborsó - öt-hat szem szárított paradicsom - fél fej vöröshagyma - egy-két gerezd fokhagyma - egy evőkanálnyi a szárított paradicsom olajából - kevés olívaolajfűszerek: só, színes bors, balzsamecet, friss oregánó és rozmaring a cukkiniket megmosom, ha bolti egy mosogató dörzsivel is átsikálom biztos ami biztos. hosszában félbe vágom őket és egy kiskanállal kikaparom a belsejüket. eredetileg fel akartam használni a kikapart részt is, nem szeretek pazarolni, de ezek a cukkinik már elég nagyok voltak, nagy magokkal. így ezt sajnos ki kellett dobni, de cserébe csak a legminimálisabbat kapartam ki (lényegében csak a magházat). egy kiolajozott, tűzálló tálba sorakoztatom a feleket. a csicseriborsót lecsöpögtetem, majd egy villával nagyjából összenyomkodom. a hagymát apróra kockázom, a fokhagymát átnyomom a fokhagymanyomón, az aszalt paradicsomot is felaprítom. ez mind mehet a csicseriborsóhoz, kb egy evőkanálnyi paradicsom-olajjal együtt. pici só, bors bőven, egy löttyintésnyi balzsamecet, az oregánót és a rozmaringot is hozzámorzsolom és kész is a töltelék. a cukkinikbe kanalom, lefedem alufóliával (ez nálam valami dili, arra kellett rájönnöm) és kb 40 percig sütöm 200 fokon. (félidőben leveszem az alufóliát) a paradicsom saláta meg ennyi: - négy-öt szem paradicsom - fél fej vöröshagyma - két szál zellerzöld - só, bors, citromlé a paradicsomot egyenlő kis kockákra vágom, a hagymát is egészen apróra. a megmosott zellerzöldet is felaprítom. mindent összekeverek és ízesítem. paradicsom és zeller, mmm..

lime-os sárgaborsó pástétom

2012. február 10. A malac nem ebéd 

lime-os sárgaborsó pástétomtalán alkati kérdés, de én hihetetlen rosszul viselem a hideget. ilyenkor szükségem van valamire, ami fűszeres, mégis friss, laktató és főként borzasztó finom. ez a pástétom pedig pont ilyen. hozzávalók: - egy púpos bögrényi sárgaborsó - három gerezd fokhagyma - egy lime - három-négy evőkanál olívaolajfűszerek: só, öt-hat szem egész bors, egy babérlevél, két szem szegfűszeg, csípős curry fűszerkeverék a sárgaborsót átmosom, és minimum egy éjszakára beáztatom. leszűröm az áztató vizét, egy edénybe öntöm és újra felöntöm annyi vízzel, ami legalább egy ujjnyira ellepi. a megpucolt fokhagyma gerezdeket, a babérlevelet, a borsot és a szegfűszeget is beledobom, lefedem és forrásig főzöm. ha már forr, megzom és kis lángon főzöm kb egy órán keresztül, amíg a borsó meg nem puhul. (ha esetleg sok főzővíz maradna, a fedőt levéve főzd el a nagyját, de erre nem hiszem, hogy túl nagy esély lenne.) megvárom, hogy a borsó kicsit kihűljön. kihorgászom a babérlevet, a borsokat meg a szegfűszegeket, hozzáöntöm az olívaolajat és botmixerrel pürésítem. lehet hozzáadni még vizet, hogy megfelelő állagú legyen. hozzákeverek egy teáskanálnyi curryt, a lime lereszelt héját és kifacsart levét. a végén még öntök rá egy kis olívaolajat, de ez akár el is hagyható.

töltött káposzta

2011. december 29. A malac nem ebéd 

töltött káposztamert nem érhet végét az év töltött káposzta nélkül. hozzávalók: - 10-12 savanyított káposztalevél - kb 40 deka savanyított szálas káposzta - kb egy bögre szójagranulátum - kb egyharmad bögre rizs - egy fej hagyma - két-három gerezd fokhagymaolívaolajfűszerek: só, bors, vegeta, paprika, cayenne bors, borsikafű, majoranna a szójagranulátumot két bögre langyos vegetás-borsos vízbe áztatom, amibe egy gerezd fokhagymát is belezúzok. amíg a szója ázik, a rizst enyhén s vízben félkeményre főzöm. a hagymát felkockázom, a felét kevés olajon megfonnyasztom és egy tálba teszem. hozzá öntöm a leszűrt rizst, a kinyomkodott szóját. belezúzok még egy-két fokhagymát, fűszerezem paprikával, borsikafűvel, majorannával és egy csipet cayenne borssal, majd alaposan összekeverem. kiterítek egy káposztalevelet, a vastagabb száras részéhez rakok egy jó kanálnyi tölteléket, felhajtom az alját, aztán a oldal részeket, erre hajtom rá a tetejét. a két végét be szoktam nyomkodni még az ujjammal, hogy formásak legyenek. így sorban megtöltöm az összeset. (nekem tizenegy lett végül) a hagyma másik felét egy nagyobb edényben kevés olívaolajon üvegesre párolom, rádobom a szálas káposzta háromnegyedét, jól átforgatom a hagymával, majd szép sorban rápakolom a töltelékeket. a tetején eloszlatom a maradék káposztát, meghintem paprikával és felöntöm annyi vízzel, hogy még épp ne lepje el őket. lefedem és közepes lángon addig főzöm, amíg a káposzta meg nem puhul. tálaláskor lehet rá rakni tejfölt, legalábbis én rakok, mert nekem egyszerűen kell. amúgy azért szeretem ezt a fajta töltött káposztát, mert ha nincs benne rántás, sokkal könnyebb és több sütit bírok enni utána!

mézeskalács

2011. december 21. A malac nem ebéd 

mézeskalácsa klasszikus családi receptünk, amiből kötelezően rengeteg készül minden évben, de így is mindig túl hamar fogy el. most nem lesz sok kép, mert már sötét volt, de gondolom mindenki el tudja majd képzelni, hogy mit hogyan. hozzávalók: - 20 dkg sima liszt - 25 dkg rozsliszt - 25 dkg átszitált porcukor - 15 dkg méz - egy-egy kiskanál őrölt fahéj, gyömbér, szegfűszeg, reszelt citromhéj vagy a kotányi mézeskalács keverés is nagyon jó - egy csapott kiskanál szódabikarbóna - három egész tojás - kb két-három evőkanál margarin az alapanyagokat egy nagy tálban összekeverjük, utoljára a tojásokat és a mézet - az utóbbit érdemes egy kicsit meglangyosítani, főleg ha már ikrásodik. jól összedolgozzuk, ha nagyon ragad, szórhatunk még bele egy kis lisztet. fóliába csomagoljuk és egy éjszakát, de inkább egy napot állni hagyjuk valami hűvös helyen, például a hűtőben! ha letelt a pihenő, lisztezett deszkán 3 mm vastagságúra nyújtjuk - valószínűleg közben is kell lisztezni, mert a méztől nagyon ragad, majd lisztbe mártogatott formákkal kiszaggatjuk. én az utóbbi években már csak ilyen hópehelynek valókat csinálok, pedig vannak pazar kiszúróim, de talán majd jövőre újra előveszem őket. sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk és 175-180 fokra előmelegített sütőben megsütjük őket. amíg sül, ne mászkáljatok, ne nézzetek izgalmas műsorokat a tévében, nincs semmi más, csak a mézeskalács, mert nagyon könnyen megégnek. a cukormázhoz: - egy tojás fehérje (kis tojás legyen, mert abból is rengeteg lesz) - kb 15-20 deka átszitált porcukor - nyolc csepp ecet a fehérjéhez fokozatosan hozzákeverem a cukrot (én úgy szoktam beleszitálni). van aki keverőgéppel is keveri, de én nem csináltam úgy soha, így mindig bevált, szép volt és jó, szóval szerintem kézzel keverni a tuti. állagra akkor lesz tökéletes, ha a kanálról már csak szép lassan csurog le. végül belekeverjük az ecetet, ami azért kell, hogy ne kristályosodjon ki a cukor, amúgy meg nem érezni. a kész mázat egy kis nejlonzacskóba kanalazom (uzsonnás zacskó méret), óvatosan lyukat vágok az egyik csücskére és lehet is mázazni.

kakukkfüves édeskömény saláta naranccsal

2011. december 8. A malac nem ebéd 

kakukkfüves édeskömény saláta naranccsalfriss, ropogós saláta, ami még hangulatodon is képes javítani, ha netán utolért volna az ünnepek előtti nyomottság. meg amúgy még karácsonykor is feltálalnám, mert tök jó. hozzávalók: - egy édeskömény gumó - fél fej édes hagyma - egy érett narancs - három teáskanál olívaolaj - két-három teáskanál almaecetfűszerek: só, színes bors, pár ágacska friss kakukkfű az édesköményt megmosom, a szárait(?) lecsonkolom, majd félbe vágom. a feleket is félbe, azokat pedig vékonyan szálasra aprítom. a hagymát is igazán vékony szeletkékre vágom. a narancsot meghámozom és ugyanúgy, mint az édesköményt felnegyedelem, a negyedeket pedig vékonyan felszelem. mindent egy tálba teszek, ízlés szerint zom-borsozom (én jól megborsoztam), rátépkedem a kakukkfű levélkéit, rálocsolom az olíva olajat, az almaecetet, jól összekeverem és kész. lehet rögtön enni, de akár állhat is, akkor egy kicsit jobban átjárja az ecet meg a só, de ki hogyan szereti.

krumplikrémleves rókagombával

2011. október 25. A malac nem ebéd 

krumplikrémleves rókagombávalcsak annyit tudok írni hozzá, hogy ŐSZ! hozzávalók: - két-három közepes krumpli - fél szál póréhagyma - egy maroknyi szárított rókagomba (sajnos nem jutok frisshez) - diónyi vaj (esetleg margarin, de vaj!) - két kiskanál tejföl - egy kiskanál mustárfűszerek: só, füstölt só, friss petrezselyem és snidling a póréhagymát felkockázom és a felforrósított vajon párolni kezdem. érdemes vigyázni a vajjal, ne égjen meg, mert akkor keserű lesz. meg különben is kár fecsérelni, mert a vaj olyan jó dolog! a krumplikat meghámozom, felkockázom és a póréhoz adom. párszor átforgatom, majd felöntöm annyi forró vízzel, hogy épp ellepje. megzom és puhára főzöm. közben beáztatom a rókagombát langyos vízbe. ha a krumpli megfőtt, botmixerrel pürésítem. hozzáadom a rókagombát, a gomba áztató vizét és visszarakom a tűzre. a tejfölt a mustárral kiverem - szoktam hozzáadni egy kis tejet vagy vizet, úgy könnyebb -, apránként a leveshez keverem habverővel. adok még hozzá annyi vizet, hogy ne legyen túl sűrű, felforralom még egyszer. végül ízesítem a füstölt val, hozzákeverem az apróra vágott snidlinget és petrezselymet. a füstölt só amúgy nagyon király dolog, ilyen jellegű ételeknél egyszerűen kell.

zöldségleves maceszgombóccal

2011. szeptember 13. A malac nem ebéd 

zöldségleves maceszgombóccalsokkal egyszerűbb, mint ahogy elsőre tűnhet. tényleg! a gombóc receptjét egy ismerősömtől kaptam, aki a lisztet is hozta izraelből. de közben utánanéztem több helyen, és kísértetiesen hasonlít a fűszer és léleken található verzióra, szóval lehet, hogy az ismerősnek is innen van. minden esetre klassz. és oké, libazsír sincs benne, olajjal is működik. hozzávalók: a maceszgombóchoz - egy maceszlap - 5 dkg maceszliszt - két tojás - két evőkanál olívaolajfűszerek: só, bors, őrölt gyömbér maceszlapot vízbe áztatom, majd alaposan kinyomkodom. a maceszlapok méretéről annyit, hogy ezek majdnem négyzet alakúak, amit itthon szoktam venni, az meg téglalap és pont fele akkora. tehát értelemszerűen abból kettőt érdemes beáztatni. tojásokat szétválasztom. a sárgákat összekeverem az olajjal és a maceszlappal. a fehérjéket késhegynyi val kemény habbá verem. hűű amúgy kiskorom óta a kedvenc részem a habverésben az, amikor lefelé fordítom az edényt, kicsúszik-e a hab vagy elég kemény lett-e! noha már van hozzá szemem, hogy enélkül is el tudjam dönteni, sohasem hagyom ki. a felvert fehérjét óvatosan a masszához keverem, zom-borsozom, beleszórok egy kevés gyömbért és a maceszlisztet. fél órára a hűtőbe teszem pihenni. ezt követően vizes kézzel diónyi gombócokat formázok, majd visszadugom őket a hűtőbe, és csak kifőzés előtt veszem elő. olyan még nem volt, hogy előző este csináljam meg, inkább reggel/­­délelőtt, pár órát így is tud pihenni. végül s vízben 15-20 perc alatt kifőzöm őket. nem szeretem, ha nagyon zubog a víz, inkább csak gyöngyözzön, mert mindig aggódok, hogy szét fognak esni. de szerencsére nem szokott előfordulni. a zöldségleveshez - két szál sárgarépa - egy szál fehérrépa - egy közepes zeller negyede - fél fej vöröshagyma - két gerezd fokhagyma - kevés olívaolajfűszerek: egy zöldségleveskocka, só, pár szem bors, két-három szegfűszeg, friss zellerzöld és lestyán a zöldségeket megpucolom, olyan 3-5 mm vastag darabokra vágom, és kevés olívaolajon párolni kezdem. beledobok két gerezd fokhagymát, pár szem borsot és egy fél hagymát, amibe bele szoktam szurkálni a szegfűszegeket. egy madzaggal összekötöm a zöldeket, hogy egy kis csokor legyen, ezt is belerakom. felöntöm kb egy liter vízzel, zöldségleves kocka, só, és addig főzöm, amíg puha nem lesz a zöldség. nekem ez olyan vasárnapi dolog. de így ősszel bármikor jó szerintem.

fekete paradicsom és lila paprika

2011. augusztus 23. A malac nem ebéd 

fekete paradicsom és lila paprikaláttatok már ilyet? mert én még nem. bár bizarr a külsejük - számomra legalábbis -, nagyon finomak. a paprika meg olyan erős, hogy a szagát is megkönnyezem:) ha láttok, vegyetek nyugodt szívvel. és a lila paprika:

sült zöldséges kuszkusz

2011. augusztus 11. A malac nem ebéd 

sült zöldséges kuszkuszna ez is olyan, hogy alig kell valamit csinálnod és már kész is van. lehet közben borozni! hozzávalók két személynek: - egy édeskömény gumó - egy fej édes hagyma - egy nagyobb sárgarépaolívaolaj - egy bögre kuszkusz - kb másfél bögre vízfűszerek: só, bors, pár ágacska friss rozmaring a zöldségeket megmosom, megpucolom, nagyobb darabokra vágom. egy tepsibe pakolom őket, majd zom-borsozom, meglocsolom olívaolajjal. a rozmaring-ágyacskákat csak hanyagul rádobálom. 200 fokon sütöm kb 20-25 percig. a kuszkuszt pedig a forrásban lévő, s vízhez öntöm, elkeverem, lefedem, elzárom a gázt és várok. 5 perc múlva már fogyasztható is.

zöldborsós-krumplis szamósza

2011. augusztus 3. A malac nem ebéd 

zöldborsós-krumplis szamószamár olyan régóta akartam sütni szamószát, ma pedig végre hozzá is láttam. ezt a verziót több internetes találat alapján ollóztam össze, és persze azt is figyelembe kellett vennem, hogy mi van egyáltalán itthon. hozzávalók kb 15 darabhoz: a tésztához - 25 dkg liszt - 4-5 evőkanál olívaolaj - egy kiskanál só - egy kiskanál köménymaghideg víz (nekem kb egy-másfél deci kellett) a töltelékhez - két közepes szem krumpli - kb egy bögre mirelit (vagy friss, ami még jobb) zöldborsó - fél fej édes hagyma - egy gerezd fokhagyma - pár evőkanál olívaolajfűszerek: só, kurkuma, gyömbér, római kömény, chili      + olaj a sütéshez egy gyúródeszkán összedolgozom a lisztet a val, az olívaolajjal, a köménymaggal, amit mozsárban összetörtem picit és az apránként hozzáadott vízzel. végeredményként egy kemény, de azért homogén tésztát kell kapnunk. a bucit fóliába csomagolom és a hűtőbe rakom minimum fél órára. a töltelékhez meghámozom a két krumplit, megmosom, felkockázom és s vízben megfőzöm, majd egy villával valamennyire szétnyomkodom. kevés olívaolajon megfonnyasztom az ugyancsak felkockázott édes hagymát, beleszórom a borsót valamint a szétnyomkodott krumplit. a fokhagymát felaprítom, hozzákeverem, és még pár percig a tűzön hagyom. ezután ízesítem elég erősen, nem kell sajnálni a fűszereket! a fél óra elteltével előveszem a tésztát. kb 3 centis golyókat tépek le belőle, amiket aztán olyan 10-12 centis körökké nyújtok. ezután a körök egyik felére rakok egy-egy csapott evőkanálnyi tölteléket. vizes ujjal megnedvesítem a körök szélét, majd a tészta üresen maradt felét ráhajtom a töltelékre, a széleket pedig gondosan lenyomkodom egy villával. végül csak bő olajban pirosra kell sütni őket, és még frissen betolni.

zabpehelykása

2011. június 1. A malac nem ebéd 

zabpehelykásakét napja küzdök migrénnel, ilyenkor nem is tudok ételre gondolni. zabpehelyre viszont annál inkább, szinte csak ezt tudom magamba erőszakolni. a zabpehely gyermekkorom egyik alapíze amúgy: amikor anyukám még ügyelt a klinikán, mindig főzött egy nagy határ zabpehelykását, és azt tömtük vacsira. szóval ez anyukám receptje és valójában megunhatatlan. hozzávalók két személynek: - egy púpozott bögre zabpehely - két bögre tej - negyed bögre víz - két evőkanál cukor - egy csipet só a tejet a vízzel, a cukorral és a késhegynyi val felrakom melegedni. ha a cukor felolvadt, beleszórom a zabpelyhet. gyakran kavargatva puhára főzöm. melegen, friss gyümölccsel/­­befőttel/­­lekvárral vagy csak úgy magában, ideális reggeli vagy vacsora.

bébispenót saláta dióval

2011. május 23. A malac nem ebéd 

bébispenót saláta dióvala spenótot ugye szeretjük, a zsenge bébispenótot meg pláne! érdemes minél többet enni, lehetőleg nyersen, és bár azt mondják, nincs is benne olyan sok vas, azért még van benne sok más. hozzávalók két személynek: - két-három jó nagy marék bébispenót - két evőkanál durvára vágott dió - egy kis csokor petrezselyem - két evőkanál cukor - két evőkanál olívaolaj - három evőkanál almaecet - egy teáskanál balzsamecet - két teáskanál mustár (a legjobb, ha magos és enyhe vagy édes) - egy gerezd fokhagyma - só a bébispenótot alaposan megmosom és lecsöpögtetem. amíg csöpög, elkészítem az öntetet: egy tálban összekeverem a hozzávalókat, belezúzom a fokhagymát, ízlés szerint zom. a petrezselymet durván felaprítom, a spenóthoz keverem. nyakon öntöm az öntettet, megszórom dióval és kész is. esetleg jót tesz neki egy fél óra pihenő, hogy összeérjenek az ízek, és a spenót megadja magát egy picit az almaecetnek.

vendégrecept: házi müzli

2011. december 20. A malac nem ebéd 

vendégrecept: házi müzlia mostani poszt péter keze munkáját dicséri, remélem tetszik nektek is és megcsináljátok. sokszor. Házi müzli Hozzávalók: 200g vaj 200g (barna)cukor 3 evőkanál méz 1-2 citrom és narancs reszelt héja 350-400g zabpehely 2x2dl aszalt/­­szárított gyümölcs 2x2dl vegyes magféle 1-2 alma reszelve Az eredeti recept a River Cottage-ról van, de az olyan kis nyeszlett adag, hogy meg kellett turbózni egy kicsit - még így is iszonyat gyorsan fogy! Ebből is látszik, mennyire zseniális ez a kimérem-megsütöm-megeszem recept. Egy jó mély lábosban nagyon alacsony lángon elkezdem olvasztani a vajat, cukrot, mézet és a citrushéjakat. Elvileg mindkettőnek csak a héja kell, de mivel elég sűrűn sütök utánpótlást, nem győztem elhasználni a pucér citromokat. Így én két narancs és egy citrom héját fél citrom levével összekeverve szoktam hozzáadni a masszához. Ha minden megolvadt és jól összekeveredett, hozzáadom az alaphoz az aszalt/­­szárított gyümölcsöket, majd a magok 3/­­4 -ét, és jól összekeverem. Én általában mazsolát, sárgabarackot és vörös áfonyát szoktam használni, egy kis birsalmasajttal megspékelve, de ízlés szerint bármi, tényleg bármi használható: szilva, datolya, szultána, szárított eper, meg ami még az ember eszébe jut. Azért túl sok mindent nem célszerű belekeverni, hogy aránylag mindenből jusson rendesen. Magfélékből most len-, szezám-, napraforgó- és tökmagot használtam, de tervbe van véve a dió és mogyoró is. Ezután mehet hozzá a zabpehely. Én most a karácsonyra való tekintettel dupla adagot csináltam, így elég izmolós volt összekeverni a végén az egész masszát - éppen ezért fokozatosan adtam hozzá a zabpelyhet és az almát, hogy keverhető maradjon. Kicsit rajtahagyom a tűzön, sűrűn kavargatva, hogy az alma kiadhassa a levét, és hogy a zabpehely egy kicsit felpuhuljon. Akkor jó, ha már nem esik szét a kevergetéskor, hanem jól összetapad. Az se jó, ha túl folyós. A masszát egy kivajazott tepsiben szép egyenletesen szétterítem, A tetejét lesimítom, amennyire lehet, és rászórom a maradék magvakat. Végül mézet folyatok a tetejére - nekem legalább 2 evőkanálnyi szokott kelleni - a színe miatt, és hogy a magvak a tetején maradjanak a sütés után is.   160°C-ra előmelegített sütőbe rakom kb. 30-40 percre. Amikor a széle barna és középen is kezd pirulni, akkor a tuti. Amennyire truty-muty az egész sütés előtt, annyira ínycsiklandó a sütés után. A recept legnehezebb része most jön: célszerű megvárni, hogy teljesen kihűljön a tepsiben, így sokkal könnyebben vágható. Elméletileg ki lehet fordítani a tepsiből, de nekem ez a bravúr még sosem sikerült, úgyhogy mi a tepsiből porciózzuk. Hűvös, száraz helyen jó egy hétig is eláll - már ha kitart annyi ideig. Ideális reggelire, vagy ha kell valami, amire rájárhat a família. Emellett több variáció is kihozható a receptből: használható natúr mogyoróvaj (ahogy az eredeti receptben is van) vagy banán alma helyett/­­mellett, esetleg juharszirup a méz helyett. Szóval mindent összevetve: a házi müzli király dolog!

házi chips

2011. november 9. A malac nem ebéd 

házi chipsszégyen, nem szégyen, de borzasztóan szeretek nassolni és minél sabb, annál jobb. persze oké, boltit inkább ne; nem csak a különböző adalékanyagok miatt, hanem a gyártás során használt energia, víz és a keletkező káros anyagok illetve szemét miatt sem. azonban a ha házilag előállítod, a legkirályabb dolgok egyike és még finomabb is. hozzávalók: - négy-öt közepes krumplifűszerek: só, két ágacska rozmaring, cayenne bors a krumplikat meghámozom, megmosom, zöldséggyalun legyalulom 1-2 mm vastag szeletekre. egy gáztepsibe sütőpapírt rakok, majd eloszlatom rajta a krumpliszeleteket. a legjobb, ha nem fedik egymást, de mint ahogy nálam is látható, kicsit több lett, mint amennyi kényelmesen elférne egy tepsin, de kis átfedésekkel sincs még gond. jól megszórom val, apróra vágott rozmaringgal és cayenne borssal. itt van az a mozdulat, amikor meg rá lehet löttyinteni pár csepp napraforgó vagy olíva olajat. nálam nem azért nincs ez, mert féltem magam a zsíroktól, hanem mert most egyszerűen kifelejtettem. a tanulság: olaj nélkül és tökéletes lesz. előmelegített sütőben 200 °C-on kb 10 percig sütöm, majd még öt percig grillezem 250-en. az idő változhat persze, figyelni kell, hólyagos-e már, átsültek-e, odaégtek-e meg minden egyéb.

paradicsomos padlizsán

2011. szeptember 15. A malac nem ebéd 

paradicsomos padlizsánsietős hétköznapokra, hűvösebb időben meg pláne. bár az utóbbi még nem adatott meg, de én várom. hozzávalók két (három) személynek: - három kisebb padlizsán (tényleg kicsik) - három-négy paradicsom (ezek viszont lehetnek nagyobbak) - egy fej édes hagyma - egy gerezd fokhagymaolívaolajfűszerek: só, bors, tandoori masala, egy-két egész chili, friss koriander vagy petrezselyem megmosom a padlizsánokat, majd a héjukat rajtuk hagyva kb 2 centis kockákra vágom. ugyanezt teszem a paradicsomokkal és a hagymával is - ezt azért megpucolom. a hagyma lehet kicsit kisebb is, de szerintem király dolog lesz beleharapni később. a padlizsánt megzom és olívaolajon pirítani kezdem. az olajat majd pótolni kell, mert a padlizsán egy szivacs, de azért túlzásba ne essünk, nem kell tocsognia. amikor még nem pirult meg eléggé, hozzáadom a hagymát, azt is pirítani kezdem, aztán mehet bele az apróra vágott fokhagyma és végül a paradicsom. megzom, megvárom, hogy picit összeessen. a chiliket felaprítom, most még az erüket se veszem ki, hadd csípjen! persze van, akinek ez sok, az vágja ki nyugodtan az ereket vagy csak egyet használjon. tehát ha már összeesett, rövid időre lefedem, hogy párolódjon is, majd beleszórom a tandoori masalát (nem kell spórolni vele, a színe is mesés lesz tőle), a chilit, borsozom és addig hagyom még a tűzön, amíg nagyjából elfő a leve. végül érdemes megszórni korianderrel vagy petrezselyemmel, és tetszőleges körettel eltüntetni a tányérról.

gazpacho

2011. augusztus 25. A malac nem ebéd 

gazpachoilyen borzalmas melegben senkinek sincs kedve főzni. milyen jó, hogy ezt nem is kell. másfelől pedig ez elég nosztalgikus számomra, mert amikor 13 éves koromban egy hónap alatt jóformán körbe autóztuk spanyolországot, rengeteg gazpachot ettem és azóta szörnyen szeretem. valójában ez volt az első recept, ami a tarsolyomban volt, azóta pedig nincs megállás. hozzávalók négy személynek: - kb egy kiló paradicsom - egy zöldpaprika (nem csípős), de lehet kaliforniai is - fél kígyóuborka - egy közepes hagyma - egy gerezd fokhagyma - héj nélkül 12 deka (ne kérdezd miért pont ennyi) kenyér - kb egy liter házi paradicsomlé, esetleg bolti - szűk másfél deci olívaolaj - egy evőkanál fehérborecetfűszerek: só, bors, friss oregano és bazsalikom      plusz: - egy-két szem paradicsom - egy paprika - az uborka másik fele - a kenyér levágott héja először érdemes a kenyeret elintézni. levágom a héját, valamennyire összemorzsolgatom, majd morzsává őrlöm a turmixban. a héj pedig kell, ne dobd ki. másfelől ki hallott még olyat, hogy kenyérhéjat kidobni.. picit mindig pazarlásnak érzem, ha a paradicsomot meg kell hámozni, mert a héját is szeretem, abban van a vitamin, főleg, ha 5 perce szedtem le őket a kertben. de itt sajnos muszáj. szóval a paradicsomokat megmosom, éles késsel x-et metszek beléjük, és egy percre forró vízbe rakom őket. aztán hideg víz alá, és lehúzom a héjukat. megpucolom a hagymát és a fokhagymát, felkockázom, az uborkát szintén, és a paprikát is, csak azt nem hámozom meg. mindent a turmixba borítok a kenyérmorzsához, hozzáöntöm az olívaolajat is és simára turmixolom. mivel ugye a kenyér sűríti be az egészet, annyi paradicsom levet öntök hozzá, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg, de mondjuk ez is ízlés dolga. mehet bele a fehérborecet, só és bors, illetve az oregano és a bazsalikom. jól be kell hűteni, illetve amíg áll a kenyérmorzsa is jobban megszívja magát. a plusz dolgokat azért írtam, mert nálunk azokat a levesébe szokta szórni mindenki evés előtt, és így még tartalmasabb. tehát a kenyér levágott héját felkockázom és kevés olívaolajon megpirítom. igazából csinálhatod ezt rendes kenyérből is, de szerintem ez így pont jó. felkockázom a zöldségeket is, és külön tálkákba rakok mindent. egy jó nagy tányér hideg paradicsom leves és friss zöldségek.. nem is kell mást enni ilyen melegben.

padlizsánkrém

2011. augusztus 19. A malac nem ebéd 

padlizsánkrémlegtöbbször így csinálom a padlizsánkrémet, szerintem ez a legfinomabb. hozzávalók: - három kisebb vagy két nagy padlizsán - fél fej hagyma - egy-két gerezd fokhagymacitromlémajonéz - kevés olívaolajfűszerek: só, színes bors (mozsárban durvára törve), apróra vágott friss rozmaring, bazsalikom előre leszögezném, hogy nem tartom be a fém ne érje a padlizsánt-elvet, mert az éles kés és a botmixer nagy barátaim a konyhában - amíg persze halálos sebet nem szerzek -, és semmiféle ízbeli elváltozást nem észleltem még. szóval hagyományőrző padlizsánkrém-készítők: elnézést! a padlizsánokat megmosom, a szárukat levagdosom és egy tepsire fektetve, 200 fokon megsütöm őket a sütőben. kb egy óra nálam, de ha benn marad még egy fél órát a sütőben, csak jobb lesz! azért fél időben érdemes átfordítani a padlizsánokat a másik oldalukra. amíg sülnek, felaprítom a hagymát és a fokhagymát. ha már eléggé összeestek, esetleg megszenesedtek, pár percre hideg víz alá tartom őket, hogy könnyen le tudjam húzni a héjukat. majd egy tálba rakom, hozzáöntöm a hagymát és a fokhagymát, és igen, botmixerrel pürésítem. ezt nem azért csinálom, mert képtelen lennék viszonylag krémessé varázsolni a padlizsánt fa- vagy műanyag eszközzel, hanem mert egyszerűen nem vagyok hajlandó lereszelni a hagymát. ennyire apróra pedig vágni nem lehet. ha már nagyjából homogén, mehetnek bele a fűszerek, igazán kevés olívaolaj, a majonéz és a citromlé. direkt nem írtam arányokat, de én szeretem, ha kifejezetten savanykás és fűszeres, szóval nem spórolok semmivel. (ja és egyszer véletlenül került bele fahéj, és meglepően jó volt. legközelebb úgy csinálom meg.) pirítóssal, amíg el nem fogy!

poharas kalács

2011. augusztus 10. A malac nem ebéd 

poharas kalácsnem fogy a kalács? jaj hát lehet belőle ilyen nagyon klassz dolgot csinálni! igazán remek maradék felhasználás. hozzávalók két személynek: - három szelet kalács - egy evőkanál vaj (és tényleg vaj) - két evőkanál cukor - egy pohár tejföl - egy kiskanál porcukor - tetszőleges gyümölcs (nálam őszibarack) ugyanúgy csináltam én is, mint ahogy az utalásban látható. a poharak aljába teszem a kalácsot. majd a tejfölben elkevertem a porcukrot, és a kalácsra kanalazom. végül megszórom gyümölcskockákkal. szörnyen finom.

töltött csillagtök

2011. augusztus 1. A malac nem ebéd 

töltött csillagtökkiskoromban rengeteg patiszont ettünk, ha lenn nyaraltunk gárdonyban, ugyanis a szomszéd bácsinak mindig volt a kertjében. szóval ez nekem ilyen nosztalgikus zöldség, főleg, hogy már évek óta nem ettem. és amúgy nem hívom soha csillagtöknek, de így a címben tök sok lett az ö, és ezt csípem. hozzávalók két személynek: - két zsenge patiszon - fél csésze szójagranulátum - fél fej salotta (tudjátok, mogyoróhagyma) - két gerezd fokhagymaolívaolajfűszerek: só, bors, vegeta, édes pirospaprika, őrölt kömény, római kömény, borsikafű a szójagranulátumot vegetás-borsos-fokhagymás meleg vízbe áztatom minimum 20 percre. az egészben talán a patiszon meghámozása a legmacerásabb, de minden esetre meg kell szabadulnunk a héjától. ezután a kést kicsit ferdén tartva vágunk egy kis kupakot valamelyik oldalán - ahogy épp adja a forma. egy recés vagy kevésbé tompa kanállal kikaparjuk a magos belső részt. aztán fogjuk a gerezd fokhagymát és jól bedörzsöljük vele a belső felületet, illetve pár vékony szeletet is rakhatunk belőle az aljára. ugyanezt megismételjük a másik patiszonnal is. a salottát felkockázom, és kevés olívaolajon megpirítom. a más megpuhult, alaposan kinyomkodott szójához adom. fűszerezem még borssal, paprikával, köménnyel, római köménnyel, borsikafűvel, hozzáadok még egy löttyintésnyi olívaolajat, majd a kivájt tökökbe tömködöm. egy tűzálló tálat kiolajozok, belerakom a patiszonokat a kupakjukkal együtt és lefedve sütöm 190 fokon kb 45-50 percig. így mondjuk tiszta vegan, de tejföllel fogyasztva finom igazán!

csőben sült spárga bébispenóttal

2011. május 26. A malac nem ebéd 

csőben sült spárga bébispenóttala spárga szezon valóban tombol, kb három naponta spárgát eszünk. szerintem amúgy a spárga legjobb csak úgy magában, egy kis olvasztott vajjal nyakon öntve, esetleg hollandi mártással, de mindent meg lehet unni. mármint nem enni, hanem főzni! :) hozzávalók két-három személynek: - kb fél kiló spárga (lehet fehér is, zöld is, akár vegyesen) - két marék bébispenótmargarin - kb 3 deci tejlisztzsemlemorzsa - bármilyen keményebb sajtfűszerek: só, cukor, bors, szerecsendió az elkészítés első fele kísértetiesen hasonlít erre. a spárga tisztítását és főzését ugyanígy csináld. és a besamelt is, csak itt többre van szükség. amikor ezekkel mind végeztünk, kikenünk margarinnal egy tűzálló tálat. szórunk bele zsemlemorzsát, megforgatjuk, rázogatjuk, hogy mindenhova odatapadjon. belefektetjük a spárgákat, ügyelve arra, hogy ne egy irányba álljon az összes feje, hanem mondjuk felváltva. őrlünk rá egy kis borsot és rászórjuk a bébispenótot. rákanalazzuk a besamelt, megszórjuk reszelt sajttal és lefedve betoljuk a sütőbe, 170 fokra, úgy 20 percre. 20 perc után levesszük az edény fedelét/­­az alufóliát, és addig sütjük, amíg a teteje szépre nem sül.

szíriai sólet

2011. május 20. A malac nem ebéd 

szíriai sóletezt a receptet a fűszer és lélek blogban olvastam még régebben, de végre eszembe jutott, hogy meg is csináljam - igaz, kicsit átalakítva. ajánlom! hozzávalók két személynek: - egy doboz konzerv csicseriborsó (vagy ha szárazat használsz, éjszakára beáztatod, majd s vízben megfőzöd) - egy nagy fej hagyma - két nagy paradicsom - három gerezd fokhagyma - egy marék kesudió (nekem csak pirított földimogyoróm volt, nem autentikus, de így is finom) - pár szem fekete olajbogyó - egy evőkanál méz - egy csokor petrezselyemolívaolajfűszerek: egy kiskanál római kömény, egy kiskanál koriandermag, egy kiskanál őrölt fahéj, pár szem szegfűbors, fél kiskanál chilipehely, só a fűszereket - a só kivételével - egy száraz serpenyőben megpirítom, és mozsárban összezúzom őket. a hagymát megpucolom, felkarikázom és az olajon megpárolom. rászórom a fűszereket, az apróra vágott fokhagymát. lecsöpögtetem a csicseriborsót, felkockázom a paradicsomokat, majd ezt is a fűszeres hagymához öntöm. picit megzom, adok hozzá egy kevés vizet, lefedve főzöm, amíg a paradicsom is meg nem fő. ha ez megvan, megy bele a mogyoró, az olívaolaj, a méz és a petrezselyem, amit apróra vágtam előzőleg. ha kell, még megzom. ahogy az a hüvelyesekkel lenni szokott, rendkívül kiadós és laktató. de főként finom!

Hibát talált oldalainkon? Segítsen a javításában! Mondja el nekünk!



Hiányol valamit oldalainkról? Javasoljon új tartalmakat vagy funkciókat!



Észrevétele van? Küldje el!